2012. október 17., szerda

NAV HÁZKUTATÁSSOKK - A rémálom könnyen valósággá válhat

NAV HázkutatásSokk
- Kopp-kopp………
- Jó napot kívánok! Az adóhivatal bűnügyi igazgatóságától jöttünk. A cégkivonat szerint a Fehérvarjú Kft. székhelye ide van bejelentve.
- Jó napot. Igen, Fehér Béla vagyok a társaság ügyvezetője.
- Akkor kérem adja át a cég teljes iratanyagát és a számítógépes adatbázisait.
- A cég iratanyaga a könyvelőnknél van.
- Az adóellenőrzés során nem bocsátották az adóhatóság rendelkezésére, a könyvelő pedig úgy nyilatkozott az adóellenőrzés során, hogy nála csak a 2012-es iratok vannak addig az időszakig valamennyi iratot visszaadta az Ön részére.
- Sajnos az iratok eláztak ….
- Van róla bármilyen okirata, tűzoltósági jegyzőkönyve? Bejelentette az adóhivatal részére?
- Igen csak meg kell keresnem.
- Az ügyben adócsalás (költségvetési csalás) bűntett elkövetésének gyanúja miatt nyomozás van folyamatban, ezért házkutatás került elrendelésre. Itt az engedélyünk, hogy átkutassuk az ingatlan helyiségeit és a számítógépeket, ha együttműködik akkor gyorsabban végzünk…….

Ennek a képzeletbeli beszélgetésnek valószínűleg nem sok cégvezető lenne szívesen tanúja. Ennél csak az kellemetlenebb, ha mindezt az alkalmazottnak kell tűrnie..

Az idei év mondhatni újdonsült eljárási slágertémája az Adóhivatal Bűnügyi Igazgatóságának házkutatása (házkutatás, lefoglalás, motozás), amely a legtöbb esetben adóellenőrzéshez kapcsolódik, annak kezdő lépéseként vagy következményeként.

Nagyon röviden nézzük át milyen céljai lehetnek a NAV-nak egy házkutatás elrendelésével:
1, Adóhivatali félelem az iratok, adatok, információk eltüntetése miatt. Felmerül a gyanú, ha az adóhivatal kérné az iratokat, a revizor előre egyeztetett időpontban menne ki akkor nem találna semmit. Ezt megelőzve váratlanul lecsap a NAV Bűnügyi Igazgatósága egy házkutatás keretében.
2, Az adóellenőrzés, adóhivatali becslés eredményessé tétele. Ezt úgy érheti el az adóhivatal, ha például „zugkönyvelésre”, saját nyilvántartásokra (számla nélküli bevételek, alkalmazotti plusz kifizetések) bukkannak az adónyomozók, illetve ha nem a könyvelést, hanem például a vezetőket informáló rendszer adatbázisát, a könyveléshez nem kapcsolódó készletnyilvántartó program adatbázisát találják meg.
3, A könyvelésben nem szereplő bizonylatok, bizonyítékok előbukkanása. Például nem könyvelt számla/nyugtatömbök, be nem jelentett pénztárgép.

Mikor kerül sor házkutatásra, melyek a kiváltó okai:
1, Az adóellenőrzés során az adóhivatal tudomására jutott tények, körülmények, az adózó együttműködésének hiánya. Például: az adózó nyilatkozata szerint az iratai megsemmisültek vagy eltűntek. Az adóhivatal felhívásainak nem tesz eleget. A rendelkezése álló iratokból megállapítható, hogy hiányosak a bizonylatok. Illetve ezekkel kapcsolatban adócsalás gyanúja merül fel.
2, Velünk szerződéses kapcsolatban álló vállalkozásnál adócsalás gyanúja (pl.: számlagyár). Ebben az esetben tudomásunkra jutott adóvizsgálat nélkül, azt megelőzően - mint derült égből villámcsapás - érhet minket egy NAV házkutatás.
3, Konkurenciaharc, munkavállaló, hitelező, rosszakaró bejelentése, amely olyan tényt közöl, amely alapján valószínűsíthető, hogy a házkutatás eredményesen zárul. Találkoztunk olyan esettel, ahol feltételezhető volt, hogy egy a konkurencia által "beépített" munkavállaló segítette az adóhivatal munkáját, illetve gyakori, hogy a „felbőszült” munkavállaló tesz bejelentést az adóhivatalnál, amely alapján a házkutatás eredményre vezethet. Sok esetben tesz büntetőfeljelentést a hitelintézet, ha támogatott cégénél észlel „turpisságot”.
4, A felszámolási eljárások is külön kategória, mert hiába indul meg egy felszámolás, ha a felszámoló az iratokat nem tudja átadni, abban az esetben a tulajdonosoknál, régi ügyvezetőnél lehet házkutatásra számítani. Nagyon sok esetben van az adóhivatal bűnügyi osztálya által eszközölt házkutatás felszámolási eljárás során.

A NAV házkutatás következményei - a nagy ijedtségen túl
1, A házkutatás során működési fennakadás, „renomé” csorbulása ráadásul a munkavállalókban is kétségeket kelthet.
2, Az iratok hiányában önellenőrzést nehézkes készíteni és benyújtani.
3, Az adóhivatali becslést alátámasztja, ezért sokkal nehezebben támadható.
4, A legnagyobb probléma pedig a szándékosság bizonyítása, a büntetőjogi felelősségre vonás.

Egy házkutatás általában nem olyan egyszerűen zajlik mint az írásunk elején olvasható, az adott helyzet mindig befolyásolja. Nagyon nagy a valószínűsége, hogy az ügyvezető, tulajdonos nincs is a helyszínen, így az alkalmazottak, családtagok (cégmérettől függően) szenvedik a házkutatást. A cégvezetőnek lehet egyéb elfoglaltsága vagy akár távolsági akadályok miatt nem tud a házkutatáson részt venni. Ez általában még rosszabb, ugyanis az alkalmazottak jobban megvannak ijedve mint a cégvezető és a félelemből megtett össze-vissza nyilatkozatok egy büntetőügyet és adóellenőrzést ránk nézve hátrányos helyzetbe hoznak.

Házkutatás esetén mindenféleképpen javasolunk, hogy azonnal értesítsenek adóellenőrzésben, adóeljárásban jártas ügyvédet. Mivel NAV házkutatás esetén nincs túl sok idő cselekedni előnyt jelenthet ha a cégvezető tudja az ügyvédje elérhetőségét.

2012. július 6., péntek

"Fiktív-e a számla?" Az ÁFA levonási jog az Európai Bíróság 2012. június 21-i döntésének tükrében

Mindenekelőtt szögezzük le az Európai Bíróság ésszerű döntésének a célját:

A VÁLLALKOZÁS ÉS JOGBIZTONSÁG A CÉL, NEM PEDIG AZ ADÓCSALÁS!

A 2012. június 21. napján kelt Európai Bíróság logikus és következetes ítélete a 2006/112/EK HÉA irányelv a jelenlegi magyar adóellenőrzési rendszerre kihatással lehet és helyre teheti az oly régóta, becsületes adóalanyokkal szemben is alkalmazott ÁFA levonási jog megtagadását, szankció kiszabását, illetve egyes szerződések fiktív voltának könnyed kimondását! Várható változtatás az adóhivatal részéről is (forrás: APEH.HU „Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy az Európai Bíróság ominózus  ítéletét a magyar adóhatóságnak a teljes adószakmával együtt ne kellene higgadt és tárgyilagos módon szakmailag elemeznie és amennyiben indokolt, úgy a szükséges konzekvenciákat adott esetben levonnia.”)

Álláspontunk szerint ezen döntés a már lezárt ügyekre is kihatással lehet, amelyek során hozott határozatok indokolását módosítani már nem lehet. Ezen ügyekben a Magyar Bíróságok foglalnak majd állást illetve hoznak ítéletet.

Mit is mond ki lényegében az ítélet? Illetve melyek a legfontosabb részei?
Az ítélet két legfontosabb konklúziója (héa = ÁFA)
HÉA útmutató
-1.    „...ellentétes az olyan nemzeti gyakorlat, amely szerint az adóhatóság megtagadja az adóalany által fizetendő héaösszegből a számára teljesített szolgáltatások után előzetesen felszámított adó összegének levonását amiatt, hogy az e szolgáltatásokra vonatkozó számla kibocsátója vagy annak valamely alvállalkozója szabálytalanságot követett el, anélkül hogy ezen adóhatóság objektív körülmények alapján bizonyítaná azt, hogy az érintett adóalany tudta, vagy tudnia kellett volna, hogy a levonási jogának megalapozására felhozott ügylettel az említett számlakibocsátó vagy a szolgáltatói láncban korábban közreműködő gazdasági szereplő által elkövetett adócsalásban vesz részt”
-2.    „… ellentétes az olyan nemzeti gyakorlat, amely szerint az adóhatóság megtagadja a levonási jogot azzal az indokkal, hogy az adóalany nem győződött meg arról, hogy a levonási joga gyakorlásának alapjául szolgáló termékekre vonatkozó számla kibocsátója adóalanynak minősül‑e, rendelkezik‑e a szóban forgó termékkel, és képes‑e azok szállítására, illetőleg hogy héabevallási és ‑fizetési kötelezettségének eleget tesz‑e, illetve azzal az indokkal, hogy az említett adóalany az említett számlán kívül nem rendelkezik más olyan irattal, amely bizonyítaná az említett körülmények fennállását, jóllehet a 2006/112 irányelvben a levonásijog gyakorlása vonatkozásában előírt valamennyi tartalmi és formai követelmény teljesült, és az adóalanynak nem volt tudomása az említett számlakibocsátó érdekkörében elkövetett szabálytalanságra vagy csalásra utaló körülményről.”

Egyéb fontos – más ügyekben már meghozott – pontokat határoz meg az Európai Bírósági döntés.
Pl.:
- Az ítélet 53. pontjában fogalmazza meg a vállalkozói biztonságot  „…annak kockázata nélkül kell, hogy bízhassanak ezen ügyletek jogszerűségében, hogy elveszítik az előzetesen felszámított héa (ÁFA) levonásához való jogukat.”
-    Az ítélet azt is meghatározza, hogy az ésszerűség határán belül a vállalkozónak oda kell figyelnie kötött szerződéseire: 59. „…ésszerűen elvárható intézkedések, hogy az általa teljesített ügyletekkel nem vesz részt az értékesítési láncban korábban eljáró gazdasági szereplő által elkövetett adócsalásban…” Akkor kell a partnert jobban leellenőrizni, ha: 60. „…szabálytalanságra vagy csalásra utaló körülmények állnak fenn…” De ebben az esetben is „…tájékozódjon azon másik gazdasági szereplő felől, amelytől termékeket vagy szolgáltatásokat kíván beszerezni.”
-    ellenben: 61 „Az adóhatóság ugyanakkor általános jelleggel nem követelheti meg a héalevonási jogát gyakorolni kívánó adóalanytól egyfelől, hogy az arról való meggyőződés érdekében, hogy a korábban teljesített ügyletekkel kapcsolatban nem történt szabálytalanság vagy csalás, ellenőrizze, hogy az e jog gyakorlásának alapjául szolgáló termékekre és szolgáltatásokra vonatkozó számla kibocsátója adóalanynak minősül‑e, hogy rendelkezik‑e a szóban forgó termékekkel, és képes‑e azok szállítására, illetőleg hogy héabevallási és ‑fizetési kötelezettségének eleget tesz‑e, vagy másfelől, hogy e vonatkozásban rendelkezzen iratokkal.”
-    az adóhatóságnak más ellenőrzési kötelezettsége is van: 62 „Főszabály szerint ugyanis az adóhatóság feladata az adóalanyoknál az ahhoz szükséges ellenőrzések elvégzése, hogy felderítse a héával kapcsolatos szabálytalanságokat, illetve csalásokat, valamint hogy az e szabálytalanságokat, illetve csalásokat elkövető adóalanyokkal szemben szankciókat alkalmazzon.”; „63 A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a tagállamok kötelesek ellenőrizni az adóalanyok bevallásait, az utóbbiak elszámolásait és az egyéb vonatkozó iratokat…”

Mi is az adóhivatal jelenlegi gyakorlata?
A jelenlegi gyakorlat szerint az adóhivatal megtagadja az ÁFA levonási jogot, ha az alvállalkozó (akitől befogadtunk számlát) például nem vallja be a felénk kiállított számla ÁFA-ját, nem ad be adóbevallást; nem fellelhető (az adóhivatal nem éri utol) eladta a céget vagy már felszámolás alatt áll; nem foglalkoztat a munka elvégzéséhez elegendő munkavállalót; nem tudta bizonyítani hogy megfelelő mennyiségű áruval rendelkezett; alvállalkozóit nem jelölte meg…

Álláspontunk szerint az Európai Bíróság ugyan egyedi esetekben feltett kérdések kapcsán hozta meg az ítéletét, de a Magyar Bíróság részéről megfogalmazott kérdések feltétele nem csak a konkrét ügyre vonatkozott, hanem az eddigiekben tapasztalt adóhatósági gyakorlat alapján általánosságban, amelyre az Európai Bíróság az ítéletet nem csak az adott eset szempontjából hozta meg. Ezenkívül egyéb eddigi ítéleteket behivatkozva azokkal összhangban írta le az adóhivatal által megkövetelhető eljárást. Tehát más esetekre vonatkozóan is jelenti az Európai Bíróság álláspontját, ismerve az adóhivatal ezen „fiktív ügyletekben” hozott ugyanazon elvre épülő határozatait. Ezenfelül az Európai Bíróság ítélete hivatkozik a közös HÉA rendszer alapelvére is „…először is emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az adóalanyok azon joga, hogy az általuk fizetendő héából levonják az általuk beszerzett árukat és igénybe vett szolgáltatásokat terhelő előzetesen felszámított adót, az uniós szabályozás által bevezetett közös héarendszer egyik alapelvét képezi”.

Az Európai Bíróság kérdésre adott előzőekben már ismertetett végkonklúziója pedig egyáltalán nem mondható egyedi megfogalmazásúnak.

Számos adóhatósági határozat ismeretében elmondható, hogy az adóhatóság határozataiban nem jut arra a következtetésre, hogy az adózó tudott vagy tudnia kellett volna arról, hogy adócsalásban vesz részt.

Nyilatkozatában egyébként az adóhivatal is elismeri, hogy változtatnia („elemeznie és amennyiben indokolt, úgy a szükséges konzekvenciákat adott esetben levonnia.”) szükséges. Ezt viszont csak a jövőre nézve tudja megtenni, ami valószínűleg a határozatok indokolásában és további bizonyításban illetve várhatóan több büntetőügy indításában fog megjelenni, amely alapján már valószínűleg elmondható lesz a határozatainak Európai Bíróság előtti védhetősége is.  Ellenben az eddig meghozott határozataiból kimaradt – Európai Bíróság által elvárt – bizonyítások hiánya miatt álláspontunk szerint érdemes lehet a már jogerős határozatok további jogorvoslatán is elgondolkodni. Természetesen mindez egyelőre a Magyar Bíróságok hozzáállásán fog múlni.

Fontos megjegyezni, hogy az Európai Bíróság döntése nem az adócsalásra, az adózás kijátszására, hanem a jog, illetve vállalkozás biztonságára irányul, azaz ha az adózó valóban nem tudott vagy nem tudhatott arról, hogy a másik fél (felek) magatartása adócsalásra irányul, akkor ne lehessen semmiféleképpen sem jogtalanul felelősségre vonni, amelyet sajnos sok esetben tapasztalatunk. Álláspontunk szerint az adózói biztonság ezen területen alkalmazott jelenlegi adóhivatali gyakorlat alapján több esetben sérül és vétlen adózók nem tudnak az Áfa levonási jogukkal élni, de nemhogy csak élni nem tudnak vele, hanem még szankciókat is a nyakukba kapnak.

Több olyan intézkedés is született mostanában, amely pont ezen ügyletekkel kapcsolatos sorozatos visszaélések megakadályozására jött létre és amelyek az „adót fizető” vállalkozók érdekében történtek, tehát elmondható, hogy az adóhivatal fel van készülve, azaz képes az Európai Bíróság által meghatározott értékrend alkalmazására, amely során fontos annak pontos ésszerű keretek között történő meghatározása mi számít kellő körültekintésnek illetve fontos az adózók által egyszerűen elérhető közhitelesnek minősülő nyilvántartások napi szintű frissítése és eddigieknél komolyabban vétele.

Álláspontunk szerint az új Európai Bíróság általi döntés megfelelő tényállás és képviselet mellett alkalmas lehet arra, hogy a magyar adóhatóság és bíróság egyoldalú gyakorlatát megtörje.

2012. június 29., péntek

A banktitok halála - Az adóhivatal már a banki széfeket is "furkálja" :(

Az adóhivatal néhány éve egyre jobban alkalmazkodik a változó környezethez az adózói adófizetés elkerülése, felderítése és az eredményesebb adóbehajtás érdekében, amely alapján nem csak a kiválasztási rendszerét fejleszti hanem a napi gyakorlati tapasztalatait is beépíti az egyes területek elvégzendő munkáiba. 
Adóbehajtás - a banktitok halála
Előreláthatólag így fog ez történni a banki széfek esetében is adóvégrehajtás során, így nemsokára már nem a bankrablók fogják a leggyakrabban „furkálni” a banki széfeket hanem az APEH (bocsánat NAV).

Ugyanis az adóhivatal rájött, hogy nem csak bankszámlán tarthatunk (tartunk) pénzt hanem banki széfben is.
 
Vajon hogyan sikerült erre rájönnie?
 
Történt ugyanis, hogy egy adótartozás kapcsán folytatott adóvégrehajtás során megkereste az adózó bankszámláit vezető bankokat, hogy milyen megtakarítással rendelkezik ügyfelük, amely bank válaszában véletlenül – vagy gyónási indíttatástól vezérelve – nem csak a bankszámlák és azok összege szerepelt, hanem egy tájékoztatás arról, hogy ügyfelük még bankszéffel is rendelkezik náluk.
 
Az adóhivatalt mindenesetre ha már ilyen szerencse érte és a kötelességtudó bank ennyire rendesen bevallotta, hogy ügyfele széffel rendelkezi nála, az adóvégrehajtó úgy gondolta csak bele kéne kukkantani mi minden található benne. És bejött, ugyanis forintban meghatározva nagyságrendileg 140 millió volt a NAV „széffúrásának zsákmánya”.
 
De miért nem csak egy történetről vagy meséről van szó, mint Indiónak a bárszekrénynek álcázott páncélszekrényről a „Pár dollárral többért” című western filmben?
 
Ugyanis Indió csak egy banki széfet rabolt ki. Az adóhivatal pedig ezen tapasztalása kapcsán valószínűleg az összes adóvégrehajtási ügybe beépíti és már nemcsak az adózó megtakarításairól fog információt kérni, hanem a banki széfről is. Márpedig ha valaki akár adóvégrehajtástól tartva vagy akár egyéb okból nem bankszámlán őrzi pénzét és otthonában sem érzi azt biztonságban…
 
De az ügy kihatása sajnos tovább is terjedhet és lehet, hogy az adóhivatal nemcsak adóvégrehajtási ügyekben fogja ezeket az információkat felhasználni, ugyanis a Hitelintézetekről szóló törvény a banktitok alól felmentést ad az adóhivatal számára, a törvény szövegével élve a következő esetben: „az adó-, vám- és társadalombiztosítási kötelezettség teljesítésének ELLENŐRZÉSE, valamint az ilyen tartozást megállapító végrehajtható okirat VÉGREHAJTÁSA, továbbá a jogalap nélkül felvett ellátás összegének megtérülése érdekében eljáró adóhatósággal, vámhatósággal, illetve társadalombiztosítási szervvel”
 
A konklúziót innentől kezdve mindenki levonhatja, mindenesetre adóhivatali szempontból nem létezik banktitok, sem adóellenőrzés, sem adóvégrehajtás esetén.

2012. június 8., péntek

Vagyonvizsgálat során sem fán terem a pénz! – Ne a készpénz szemléletű vagyonmérleg módszert támadjuk!


 Idáig a vagyonvizsgálati eljárás során történő legfontosabb lehetőségünkre a konkrét BIZONYÍTÁS fontosságára próbáltuk felhívni a figyelmet, ellenben továbbra is olvasni lehet arról, hogy a vagyongyarapodási vizsgálat során rossz az adóhivatal becslési eljárása kapcsán alkalmazott „készpénz szemléletű vagyonmérleg módszer”, amelynek önmagában való támadása védekezési módszerként azért óriási hiba, mert pont az érdemi védekezés lehetőségét veszi el vagyongyarapodási vizsgálatoknál! (Bizonyítani kell, nem mentegetőzni)

Ezért nézzük meg miért fölösleges és óriási hiba vagyongyarapodási vizsgálat során a készpénz-egyenleg módszert támadni?

Először is az interneten olvasható „pénztárkönyv alapnyilvántartás alapján felállított idősoros pénzforgalmi mérleg” hiába jelentene a legtöbb vagyongyarapodási vizsgálat során kevesebb adóhiányt, ha annak alkalmazását a törvény teljesen más esetre hozta létre. Ezenkívül a becslési eljárás egy olyan speciális adózási jogszabály, amelynek kapcsán a bizonyítási teher megfordul és a vagyonvizsgálat során az adózónak kell BIZONYÍTANIA az adóhivatal által közhiteles nyilvántartások alapján feltárt kiadásainak forrását!

Vagyonvizsgálat során sem terem pénz a fán!
A „készpénz-egyenleg” módszer alapján felállított vagyonmérleg lényege, hogy a vizsgált időszak kezdőnapján az adóhivatal megállapít egy nyitó készpénzvagyont (ami azon a napon a zsebünkben lehetett) és ezt követően napi szintre lebontva megnézi készpénzes bevételeinket és kiadásainkat. Amelyik napon pedig nem volt elég készpénz a zsebünkbe, hogy aznapi készpénzes kiadásunkat kifizessük forráshiányt (adóalap) állapít meg, ugyanis fán nem terem a pénz.

A vagyonvizsgálat eme módszerét egy példán keresztül:

Tegyük fel, hogy január 1. napjával nincsen készpénzünk, tehát „0” nyitóvagyonnal indulunk, akkor felmerül a kérdés miből tudjuk január 15-én befizetni a gépkocsi 100.000 forintos törlesztőrészletét, ha csak február 5. napján kapunk készpénzben 80.000 forintos fizetést? Ezt kell a vagyongyarapodási vizsgálat során megmagyaráznunk; például kaphatunk a családban valakitől, ismerőstől, zaciba tehetünk valamit, felvehettük a bankszámlánkról… csak ezt igazolni kell. De hiába van nekünk a bankszámlánkon akár 10 millió forintunk, ha nem vettünk fel belőle és készpénzünk sem volt, akkor nem tudtuk volna teljesíteni a törlesztőrészlet kifizetését.

Nézzünk egy másik példát:

Január 1. napján az előző évi áthozatunkból (mondjuk december 30. napján vettünk fel a bankszámlánkról 500.000 forintot és a ksh szerinti megélhetési költségünk tegyük fel 100.000 forint, akkor marad december 31. napján 400.000 forint készpénzünk) 400.000 forint készpénzünk van. Január 15. napján csekken készpénzzel befizetjük az autónk 200.000 forintos törlesztőrlészletét, akkor marad 200.000 forint készpénzünk.
Ezt követően január 20. napján 500.000 forintot befizetünk a bankszámlánkra. Itt merül fel a kérdés, hogy ezt miből tudtuk befizetni, ugyanis csak 200.000 forint készpénzzel rendelkeztünk, tehát 300.000 forintra ha nem igazoljuk miből volt, forráshiányt fog az adóhivatal megállapítani. És itt a legfontosabb momentum amiért a pénztárkönyv nyilvántartás nem helytálló, ugyanis hiába kapunk január 5. napján 500.000 forint munkabért, ha az átutalással jött és nem vettük fel a bankszámláról a 300.000 forintos különbség forrása nem lehet.
Ez alapján feltételezi az adóhivatal, hogy a 300.000 forint után nem adóztunk. A 300.000 forint utáni adót (alapesetben, ha valaki nem egyéni vállalkozó) a következő év május 20-ig kellett volna befizetni és bevallani így onnantól számítva ketyeg a késedelmi pótlék. Általánosságban: Tehát az adóhivatal kiszámítja a 300.000 forint adóját, rátesz 50% bírságot és a következő év május 20-tól számítandó késedelmi kamatot.

Táblázatban szemléltetve a készpénz-egyenleg módszert és a forráshiány kialakulását (ha nem látható kattintson ide egyszerűsített vagyonmérleg táblázat):


Dátum:
 Esemény:
Bevétel/Kiadás
Készpénzünk
december 30.
készpénz felvétel
+500.000 forint
500.000 forint
december 31.
megélhetési kiadás
-100.000 forint
400.000 forint
január 1.
nyitó készpénz
0
400.000 forint
január 15
autó törlesztés
-200.000 forint
200.000 forint
január 20.
bankszámlára kp befizetés
-500.000 forint
-300.000 forint (miből van?)

Sem a való életben sem a vagyonvizsgálat során készpénz nem terem a fán ezért, ha egy készpénzes kifizetésre nem volt készpénzben kifizetett igazolt adózott jövedelmünk, nem kaptunk készpénzben ismerőstől, családtagtól pénzt, nem vettük fel pénzt a bankszámlánkról, nem adtunk el ingóságot készpénzért… tehát semmivel nem tudjuk igazolni készpénzes kiadásunk forrását, akkor az adóhivatal csak abban az időpillanatban tudja megállapítani, hogy nem adóztunk a láthatóvá vált pénzünk után.

Valószínűleg senki sem vezetné fel a pénztárkönyvébe, ha számla nélkül végez egy szolgáltatást és éppen ezért folyamodik az adóhivatal vagyongyarapodási eljárás során becsléshez. A becslési eljárás egy teljesen speciális adójogszabály (nemcsak vagyonvizsgálatok esetén) amelynek lényege, hogy az adóhivatali alapmegállapítást követően nem az adóhivatalnak, hanem az adózónak kell BIZONYÍTANIA (jelen esetben a kiadás forrását), az adóhivatalnak azon módszere ellen, amely közhiteles nyilvántartásokból és iratokból származó tényeken, adatokon alapul.

Lehet hivatkozni az elévülési időn túlra, lehet hivatkozni hogy az ellenőrzési idő előtti (vagy akár alatti) számla nélküli munkavégzésből származik, de vajon ki kockáztatná meg, hogy azt követően vállalkozása utolsó papírját is átvizsgálják a revizorok, arról nem is beszélve, hogy egy ilyen jellegű nyilatkozat a cégnél is becslés alapja lehet illetve egyéb akár büntetőjogi konzekvenciákat is vonhat maga után.

A készpénz-egyenleg módszeren kívül azt se felejtsük el, hogy az adóhivatal vagyongyarapodási vizsgálatnál a ki és befizetéseken túl vizsgálja a bankszámlával kapcsolatos tételeket, így a vagyonmérlegen kívül is állapíthat meg adóhiányt, például ha valaki az elvégzett szolgáltatás, megvásárolt termék munkadíját a magánszemély bankszámlájára utalja és közleményben feltűnteti annak okát. Például egy házfelújítás kapcsán nem az építőipari vállalatnak, hanem mondjuk a vállalat tulajdonosának bankszámlájára utalják az anyag és munkadíjat, megjegyzésbe beleírva, hogy a „Szabadság úti házfelújítás munkadíja” és a könyvelésben ez a tétel nem kerül feltüntetésre, hiába nem okoz forráshiányt, de az adó nem került utána megfizetésre.

Végkonklúzióként levonhatjuk a tanulságot, hogy vagyongyarapodási vizsgálat során ne a készpénz-egyenleg módszert támadjuk, hanem BIZONYÍTSUNK és a vagyonmérlegben szereplő adatokat is ellenőrizzük le, ugyanis többször találkoztunk kihagyott forrással, többszörösen feltüntetett kiadással, számítási hibával.

2012. április 23., hétfő

CÉGELADÁS – Megúszhatjuk-e a felelősségre vonást (esetleges büntetőeljárást) ha eladjuk a cégünket?

Az újságok hasábjain nap mint nap olvasható, hogy tartozást, adótartozást felhalmozó céget külföldiek, hajléktalanok vagy fellelhetetlen helyen tartózkodó személy számára értékesítenek a tulajdonosok. Valószínűleg a legtöbb problémával rendelkező cégtulajdonos fejében megfordult már a következő gondolat a sok hír és tanács kapcsán:

„El akarom adni a cégem!”

De vajon van-e értelme az egyébként is legtöbb esetben korlátolt felelősségű (tehát maximum a törzstőke erejéig felelő) vállalkozás gazdasági érdek nélkül történő eladása? A köznyelv szerint a cégüket rendszeresen eladók, új cég alapítók a "céglovagoknak".

Talán az egyetlen ezen döntés mellett szóló érv, hogy a cég megszüntetésének hosszú folyamatát, esetleges hitelezőkkel történő kellemetlen egyeztetéseket nem kell a tulajdonosnak, ügyvezetőnek magára vállalnia, illetve időben történő cégeladás esetén az adóregisztrációs eljárás során bizonyos feltételek fennállása esetén könnyebben lehet új céget alapítani.

Ellenben rengeteg érv szól a cégeladás ellen:
-    a cég eladásától függetlenül felel elévülésig az ügyvezető a jogviszonya során folytatott tevékenységéért,
-    a cég eladását követően a vállalkozás nevében nem adhatunk be önellenőrzést, a könyvelési hibákat nem javíthatjuk;
-    az előzőhöz kapcsolódóan a cégeladást követően a vállalkozás nevében nem járhatunk el a  továbbiakban és amennyiben esetlegesen az eladást követően a cég nevében pénzügyi tranzakciót hajtunk végre az akár sikkasztást is megvalósíthat;
-    egy esetleges büntetőeljárásba (akár csak nyomozati részbe) további személyeket (a cég új tulajdonosát, közvetítőt) vonunk be, akik valószínűleg nem fogják esetleges nyilatkozataikkal javítani helyzetünket, ne feledkezzünk meg a "céglovagok" esetében esetlegesen felmerülő költségvetési csalás tényállásáról,
-    a cég eladása a szándékosságot egy büntetőeljárás során jobban alátámasztja,
-    a cég eladásától függetlenül az adóhatóság (NAV) a bankszámlán történt banki mozgásokhoz a cég eladását követően is hozzáfér,
-    a későbbi adóhatósági, adóellenőrzési eljárás során vagy az esetleges büntetőeljárás során a cégeladás miatt tanúként fognak meghallgatni, amely alapján a nyilatkozattétel nem tagadható meg és igazmondási kötelezettségünk van;
-    ha a hitelezőknek tudomásukra jut a cégeladás nagy eséllyel indítanak eljárásokat (akár büntetőeljárást) ellenünk,
-    a cégeladással felhívjuk magunkra a figyelmet illetve a változásbejegyzésnél az adóhivatal az adóregisztrációs eljárás miatt, ha a vevőnél (ügyvezetőnél) problémát észlel törli a cég adószámát és egyéb eljárásokat is indíthat (pl.: adóellenőrzés),
-    cégeladással kapcsolatosan szokott felmerülni a fedezetelvonó szerződések problémája, amely szerződések megtámadhatóak,
- ráadásul az adóhivatal a cég tartozásaival szemben a bíróságon pert is indíthat, hogy kötelezze a cégtulajdonosokat, cégvezetőket a tartozás megfizetésére.

Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a cég eladása még akkor sem jelent biztos megoldást, ha „időben” a vállalkozás könyvelésével, adóbevallásával kapcsolatos problémái miatt akár a tartozás keletkezése (adóellenőrzés jogerős befejezése előtt) történik.

Amennyiben a tartozások és kinnlévőségek problémái, likviditási gondok miatt szűnik meg a vállalkozásuk attól még a törvény által ismert kimentési indokok alapján alapíthatunk új céget és folytathatjuk is meglévő cégünk működtetését, nincs szükség a cég eladására. A gazdaságilag menthetetlen cégek esetében is van lehetőség a jogszabályoknak megfelelően eljárni és felszámolást kezdeményezni vállalkozásunkkal szemben, amely eljárás kapcsán szűnik meg vállalkozásunk és nem kell ismeretlen harmadik személyeket belekeverni.

A Csődtörvény 63/A paragrafus külön nevesíti a rosszhiszemű cégeladás felelősségének következményeit, azaz "A vagyoni hányad rosszhiszemű átruházása miatti felelősség megállapítását", amely alapján a volt tag amennyiben a bíróság megállapítja a rosszhiszeműséget korlátlanul felel a cég felhalmozott tartozásaiért. A rosszhiszemű cégeladásra a NAV külön figyelmet folytat amellyel kapcsolatosan itt olvashat "Kísért az eladott cégek szelleme" 2014 .