2012. június 8., péntek

Vagyonvizsgálat során sem fán terem a pénz! – Ne a készpénz szemléletű vagyonmérleg módszert támadjuk!


 Idáig a vagyonvizsgálati eljárás során történő legfontosabb lehetőségünkre a konkrét BIZONYÍTÁS fontosságára próbáltuk felhívni a figyelmet, ellenben továbbra is olvasni lehet arról, hogy a vagyongyarapodási vizsgálat során rossz az adóhivatal becslési eljárása kapcsán alkalmazott „készpénz szemléletű vagyonmérleg módszer”, amelynek önmagában való támadása védekezési módszerként azért óriási hiba, mert pont az érdemi védekezés lehetőségét veszi el vagyongyarapodási vizsgálatoknál! (Bizonyítani kell, nem mentegetőzni)

Ezért nézzük meg miért fölösleges és óriási hiba vagyongyarapodási vizsgálat során a készpénz-egyenleg módszert támadni?

Először is az interneten olvasható „pénztárkönyv alapnyilvántartás alapján felállított idősoros pénzforgalmi mérleg” hiába jelentene a legtöbb vagyongyarapodási vizsgálat során kevesebb adóhiányt, ha annak alkalmazását a törvény teljesen más esetre hozta létre. Ezenkívül a becslési eljárás egy olyan speciális adózási jogszabály, amelynek kapcsán a bizonyítási teher megfordul és a vagyonvizsgálat során az adózónak kell BIZONYÍTANIA az adóhivatal által közhiteles nyilvántartások alapján feltárt kiadásainak forrását!

Vagyonvizsgálat során sem terem pénz a fán!
A „készpénz-egyenleg” módszer alapján felállított vagyonmérleg lényege, hogy a vizsgált időszak kezdőnapján az adóhivatal megállapít egy nyitó készpénzvagyont (ami azon a napon a zsebünkben lehetett) és ezt követően napi szintre lebontva megnézi készpénzes bevételeinket és kiadásainkat. Amelyik napon pedig nem volt elég készpénz a zsebünkbe, hogy aznapi készpénzes kiadásunkat kifizessük forráshiányt (adóalap) állapít meg, ugyanis fán nem terem a pénz.

A vagyonvizsgálat eme módszerét egy példán keresztül:

Tegyük fel, hogy január 1. napjával nincsen készpénzünk, tehát „0” nyitóvagyonnal indulunk, akkor felmerül a kérdés miből tudjuk január 15-én befizetni a gépkocsi 100.000 forintos törlesztőrészletét, ha csak február 5. napján kapunk készpénzben 80.000 forintos fizetést? Ezt kell a vagyongyarapodási vizsgálat során megmagyaráznunk; például kaphatunk a családban valakitől, ismerőstől, zaciba tehetünk valamit, felvehettük a bankszámlánkról… csak ezt igazolni kell. De hiába van nekünk a bankszámlánkon akár 10 millió forintunk, ha nem vettünk fel belőle és készpénzünk sem volt, akkor nem tudtuk volna teljesíteni a törlesztőrészlet kifizetését.

Nézzünk egy másik példát:

Január 1. napján az előző évi áthozatunkból (mondjuk december 30. napján vettünk fel a bankszámlánkról 500.000 forintot és a ksh szerinti megélhetési költségünk tegyük fel 100.000 forint, akkor marad december 31. napján 400.000 forint készpénzünk) 400.000 forint készpénzünk van. Január 15. napján csekken készpénzzel befizetjük az autónk 200.000 forintos törlesztőrlészletét, akkor marad 200.000 forint készpénzünk.
Ezt követően január 20. napján 500.000 forintot befizetünk a bankszámlánkra. Itt merül fel a kérdés, hogy ezt miből tudtuk befizetni, ugyanis csak 200.000 forint készpénzzel rendelkeztünk, tehát 300.000 forintra ha nem igazoljuk miből volt, forráshiányt fog az adóhivatal megállapítani. És itt a legfontosabb momentum amiért a pénztárkönyv nyilvántartás nem helytálló, ugyanis hiába kapunk január 5. napján 500.000 forint munkabért, ha az átutalással jött és nem vettük fel a bankszámláról a 300.000 forintos különbség forrása nem lehet.
Ez alapján feltételezi az adóhivatal, hogy a 300.000 forint után nem adóztunk. A 300.000 forint utáni adót (alapesetben, ha valaki nem egyéni vállalkozó) a következő év május 20-ig kellett volna befizetni és bevallani így onnantól számítva ketyeg a késedelmi pótlék. Általánosságban: Tehát az adóhivatal kiszámítja a 300.000 forint adóját, rátesz 50% bírságot és a következő év május 20-tól számítandó késedelmi kamatot.

Táblázatban szemléltetve a készpénz-egyenleg módszert és a forráshiány kialakulását (ha nem látható kattintson ide egyszerűsített vagyonmérleg táblázat):


Dátum:
 Esemény:
Bevétel/Kiadás
Készpénzünk
december 30.
készpénz felvétel
+500.000 forint
500.000 forint
december 31.
megélhetési kiadás
-100.000 forint
400.000 forint
január 1.
nyitó készpénz
0
400.000 forint
január 15
autó törlesztés
-200.000 forint
200.000 forint
január 20.
bankszámlára kp befizetés
-500.000 forint
-300.000 forint (miből van?)

Sem a való életben sem a vagyonvizsgálat során készpénz nem terem a fán ezért, ha egy készpénzes kifizetésre nem volt készpénzben kifizetett igazolt adózott jövedelmünk, nem kaptunk készpénzben ismerőstől, családtagtól pénzt, nem vettük fel pénzt a bankszámlánkról, nem adtunk el ingóságot készpénzért… tehát semmivel nem tudjuk igazolni készpénzes kiadásunk forrását, akkor az adóhivatal csak abban az időpillanatban tudja megállapítani, hogy nem adóztunk a láthatóvá vált pénzünk után.

Valószínűleg senki sem vezetné fel a pénztárkönyvébe, ha számla nélkül végez egy szolgáltatást és éppen ezért folyamodik az adóhivatal vagyongyarapodási eljárás során becsléshez. A becslési eljárás egy teljesen speciális adójogszabály (nemcsak vagyonvizsgálatok esetén) amelynek lényege, hogy az adóhivatali alapmegállapítást követően nem az adóhivatalnak, hanem az adózónak kell BIZONYÍTANIA (jelen esetben a kiadás forrását), az adóhivatalnak azon módszere ellen, amely közhiteles nyilvántartásokból és iratokból származó tényeken, adatokon alapul.

Lehet hivatkozni az elévülési időn túlra, lehet hivatkozni hogy az ellenőrzési idő előtti (vagy akár alatti) számla nélküli munkavégzésből származik, de vajon ki kockáztatná meg, hogy azt követően vállalkozása utolsó papírját is átvizsgálják a revizorok, arról nem is beszélve, hogy egy ilyen jellegű nyilatkozat a cégnél is becslés alapja lehet illetve egyéb akár büntetőjogi konzekvenciákat is vonhat maga után.

A készpénz-egyenleg módszeren kívül azt se felejtsük el, hogy az adóhivatal vagyongyarapodási vizsgálatnál a ki és befizetéseken túl vizsgálja a bankszámlával kapcsolatos tételeket, így a vagyonmérlegen kívül is állapíthat meg adóhiányt, például ha valaki az elvégzett szolgáltatás, megvásárolt termék munkadíját a magánszemély bankszámlájára utalja és közleményben feltűnteti annak okát. Például egy házfelújítás kapcsán nem az építőipari vállalatnak, hanem mondjuk a vállalat tulajdonosának bankszámlájára utalják az anyag és munkadíjat, megjegyzésbe beleírva, hogy a „Szabadság úti házfelújítás munkadíja” és a könyvelésben ez a tétel nem kerül feltüntetésre, hiába nem okoz forráshiányt, de az adó nem került utána megfizetésre.

Végkonklúzióként levonhatjuk a tanulságot, hogy vagyongyarapodási vizsgálat során ne a készpénz-egyenleg módszert támadjuk, hanem BIZONYÍTSUNK és a vagyonmérlegben szereplő adatokat is ellenőrizzük le, ugyanis többször találkoztunk kihagyott forrással, többszörösen feltüntetett kiadással, számítási hibával.

Nincsenek megjegyzések: