2012. július 6., péntek

"Fiktív-e a számla?" Az ÁFA levonási jog az Európai Bíróság 2012. június 21-i döntésének tükrében

Mindenekelőtt szögezzük le az Európai Bíróság ésszerű döntésének a célját:

A VÁLLALKOZÁS ÉS JOGBIZTONSÁG A CÉL, NEM PEDIG AZ ADÓCSALÁS!

A 2012. június 21. napján kelt Európai Bíróság logikus és következetes ítélete a 2006/112/EK HÉA irányelv a jelenlegi magyar adóellenőrzési rendszerre kihatással lehet és helyre teheti az oly régóta, becsületes adóalanyokkal szemben is alkalmazott ÁFA levonási jog megtagadását, szankció kiszabását, illetve egyes szerződések fiktív voltának könnyed kimondását! Várható változtatás az adóhivatal részéről is (forrás: APEH.HU „Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy az Európai Bíróság ominózus  ítéletét a magyar adóhatóságnak a teljes adószakmával együtt ne kellene higgadt és tárgyilagos módon szakmailag elemeznie és amennyiben indokolt, úgy a szükséges konzekvenciákat adott esetben levonnia.”)

Álláspontunk szerint ezen döntés a már lezárt ügyekre is kihatással lehet, amelyek során hozott határozatok indokolását módosítani már nem lehet. Ezen ügyekben a Magyar Bíróságok foglalnak majd állást illetve hoznak ítéletet.

Mit is mond ki lényegében az ítélet? Illetve melyek a legfontosabb részei?
Az ítélet két legfontosabb konklúziója (héa = ÁFA)
HÉA útmutató
-1.    „...ellentétes az olyan nemzeti gyakorlat, amely szerint az adóhatóság megtagadja az adóalany által fizetendő héaösszegből a számára teljesített szolgáltatások után előzetesen felszámított adó összegének levonását amiatt, hogy az e szolgáltatásokra vonatkozó számla kibocsátója vagy annak valamely alvállalkozója szabálytalanságot követett el, anélkül hogy ezen adóhatóság objektív körülmények alapján bizonyítaná azt, hogy az érintett adóalany tudta, vagy tudnia kellett volna, hogy a levonási jogának megalapozására felhozott ügylettel az említett számlakibocsátó vagy a szolgáltatói láncban korábban közreműködő gazdasági szereplő által elkövetett adócsalásban vesz részt”
-2.    „… ellentétes az olyan nemzeti gyakorlat, amely szerint az adóhatóság megtagadja a levonási jogot azzal az indokkal, hogy az adóalany nem győződött meg arról, hogy a levonási joga gyakorlásának alapjául szolgáló termékekre vonatkozó számla kibocsátója adóalanynak minősül‑e, rendelkezik‑e a szóban forgó termékkel, és képes‑e azok szállítására, illetőleg hogy héabevallási és ‑fizetési kötelezettségének eleget tesz‑e, illetve azzal az indokkal, hogy az említett adóalany az említett számlán kívül nem rendelkezik más olyan irattal, amely bizonyítaná az említett körülmények fennállását, jóllehet a 2006/112 irányelvben a levonásijog gyakorlása vonatkozásában előírt valamennyi tartalmi és formai követelmény teljesült, és az adóalanynak nem volt tudomása az említett számlakibocsátó érdekkörében elkövetett szabálytalanságra vagy csalásra utaló körülményről.”

Egyéb fontos – más ügyekben már meghozott – pontokat határoz meg az Európai Bírósági döntés.
Pl.:
- Az ítélet 53. pontjában fogalmazza meg a vállalkozói biztonságot  „…annak kockázata nélkül kell, hogy bízhassanak ezen ügyletek jogszerűségében, hogy elveszítik az előzetesen felszámított héa (ÁFA) levonásához való jogukat.”
-    Az ítélet azt is meghatározza, hogy az ésszerűség határán belül a vállalkozónak oda kell figyelnie kötött szerződéseire: 59. „…ésszerűen elvárható intézkedések, hogy az általa teljesített ügyletekkel nem vesz részt az értékesítési láncban korábban eljáró gazdasági szereplő által elkövetett adócsalásban…” Akkor kell a partnert jobban leellenőrizni, ha: 60. „…szabálytalanságra vagy csalásra utaló körülmények állnak fenn…” De ebben az esetben is „…tájékozódjon azon másik gazdasági szereplő felől, amelytől termékeket vagy szolgáltatásokat kíván beszerezni.”
-    ellenben: 61 „Az adóhatóság ugyanakkor általános jelleggel nem követelheti meg a héalevonási jogát gyakorolni kívánó adóalanytól egyfelől, hogy az arról való meggyőződés érdekében, hogy a korábban teljesített ügyletekkel kapcsolatban nem történt szabálytalanság vagy csalás, ellenőrizze, hogy az e jog gyakorlásának alapjául szolgáló termékekre és szolgáltatásokra vonatkozó számla kibocsátója adóalanynak minősül‑e, hogy rendelkezik‑e a szóban forgó termékekkel, és képes‑e azok szállítására, illetőleg hogy héabevallási és ‑fizetési kötelezettségének eleget tesz‑e, vagy másfelől, hogy e vonatkozásban rendelkezzen iratokkal.”
-    az adóhatóságnak más ellenőrzési kötelezettsége is van: 62 „Főszabály szerint ugyanis az adóhatóság feladata az adóalanyoknál az ahhoz szükséges ellenőrzések elvégzése, hogy felderítse a héával kapcsolatos szabálytalanságokat, illetve csalásokat, valamint hogy az e szabálytalanságokat, illetve csalásokat elkövető adóalanyokkal szemben szankciókat alkalmazzon.”; „63 A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a tagállamok kötelesek ellenőrizni az adóalanyok bevallásait, az utóbbiak elszámolásait és az egyéb vonatkozó iratokat…”

Mi is az adóhivatal jelenlegi gyakorlata?
A jelenlegi gyakorlat szerint az adóhivatal megtagadja az ÁFA levonási jogot, ha az alvállalkozó (akitől befogadtunk számlát) például nem vallja be a felénk kiállított számla ÁFA-ját, nem ad be adóbevallást; nem fellelhető (az adóhivatal nem éri utol) eladta a céget vagy már felszámolás alatt áll; nem foglalkoztat a munka elvégzéséhez elegendő munkavállalót; nem tudta bizonyítani hogy megfelelő mennyiségű áruval rendelkezett; alvállalkozóit nem jelölte meg…

Álláspontunk szerint az Európai Bíróság ugyan egyedi esetekben feltett kérdések kapcsán hozta meg az ítéletét, de a Magyar Bíróság részéről megfogalmazott kérdések feltétele nem csak a konkrét ügyre vonatkozott, hanem az eddigiekben tapasztalt adóhatósági gyakorlat alapján általánosságban, amelyre az Európai Bíróság az ítéletet nem csak az adott eset szempontjából hozta meg. Ezenkívül egyéb eddigi ítéleteket behivatkozva azokkal összhangban írta le az adóhivatal által megkövetelhető eljárást. Tehát más esetekre vonatkozóan is jelenti az Európai Bíróság álláspontját, ismerve az adóhivatal ezen „fiktív ügyletekben” hozott ugyanazon elvre épülő határozatait. Ezenfelül az Európai Bíróság ítélete hivatkozik a közös HÉA rendszer alapelvére is „…először is emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az adóalanyok azon joga, hogy az általuk fizetendő héából levonják az általuk beszerzett árukat és igénybe vett szolgáltatásokat terhelő előzetesen felszámított adót, az uniós szabályozás által bevezetett közös héarendszer egyik alapelvét képezi”.

Az Európai Bíróság kérdésre adott előzőekben már ismertetett végkonklúziója pedig egyáltalán nem mondható egyedi megfogalmazásúnak.

Számos adóhatósági határozat ismeretében elmondható, hogy az adóhatóság határozataiban nem jut arra a következtetésre, hogy az adózó tudott vagy tudnia kellett volna arról, hogy adócsalásban vesz részt.

Nyilatkozatában egyébként az adóhivatal is elismeri, hogy változtatnia („elemeznie és amennyiben indokolt, úgy a szükséges konzekvenciákat adott esetben levonnia.”) szükséges. Ezt viszont csak a jövőre nézve tudja megtenni, ami valószínűleg a határozatok indokolásában és további bizonyításban illetve várhatóan több büntetőügy indításában fog megjelenni, amely alapján már valószínűleg elmondható lesz a határozatainak Európai Bíróság előtti védhetősége is.  Ellenben az eddig meghozott határozataiból kimaradt – Európai Bíróság által elvárt – bizonyítások hiánya miatt álláspontunk szerint érdemes lehet a már jogerős határozatok további jogorvoslatán is elgondolkodni. Természetesen mindez egyelőre a Magyar Bíróságok hozzáállásán fog múlni.

Fontos megjegyezni, hogy az Európai Bíróság döntése nem az adócsalásra, az adózás kijátszására, hanem a jog, illetve vállalkozás biztonságára irányul, azaz ha az adózó valóban nem tudott vagy nem tudhatott arról, hogy a másik fél (felek) magatartása adócsalásra irányul, akkor ne lehessen semmiféleképpen sem jogtalanul felelősségre vonni, amelyet sajnos sok esetben tapasztalatunk. Álláspontunk szerint az adózói biztonság ezen területen alkalmazott jelenlegi adóhivatali gyakorlat alapján több esetben sérül és vétlen adózók nem tudnak az Áfa levonási jogukkal élni, de nemhogy csak élni nem tudnak vele, hanem még szankciókat is a nyakukba kapnak.

Több olyan intézkedés is született mostanában, amely pont ezen ügyletekkel kapcsolatos sorozatos visszaélések megakadályozására jött létre és amelyek az „adót fizető” vállalkozók érdekében történtek, tehát elmondható, hogy az adóhivatal fel van készülve, azaz képes az Európai Bíróság által meghatározott értékrend alkalmazására, amely során fontos annak pontos ésszerű keretek között történő meghatározása mi számít kellő körültekintésnek illetve fontos az adózók által egyszerűen elérhető közhitelesnek minősülő nyilvántartások napi szintű frissítése és eddigieknél komolyabban vétele.

Álláspontunk szerint az új Európai Bíróság általi döntés megfelelő tényállás és képviselet mellett alkalmas lehet arra, hogy a magyar adóhatóság és bíróság egyoldalú gyakorlatát megtörje.